7És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki. 5És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. (Róm 4,18) 7És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl. 13És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. (Csel. 7,6. 2 Móz 12,40.) 14De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. (2Móz 3,22;11,2.3;12,35.36) 15Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. (1Móz 25,7.9) 16Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be. (2Móz 12,40) 17És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között. 18E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig. (1Móz 12,7;13,15;26,4.5Móz;34,4; 2Krón 9,26) 19A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat. 20A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat. 21Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat. 4Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt.